HELYZETNAPLÓ XIV. fejezet - KARANTÉNKONYHA

Aki ismer minket, az tudja rólunk, hogy imádunk főzni, vendégül látni, enni.

Hát most a vendéglátás része kiesett, ám főzésre, evésre sokkal több időnk jut. Úgyhogy szépen gömbölyödik a családunk... :-I

A végén úgy fogunk kigurulni a lakásból, mint abban a vicces Facebook videóban a kikerekedett állatok. :-D

Amin nem is csodálkoznánk, mert tényleg hihetetlenül jókat főzünk most is.

A tegnap például töltött tökcsónakokat sütöttünk. Sikerült szert tennünk pár zsenge tökre, volt a fagyasztóban darált hús, szóval a recept adta magát.

A tökökből egyet félretettünk, a többit kettévágtuk, a belsejüket kikapartuk, - és nem, nem dobtuk ki, hisz fontos szerepet játszanak még a menüben. A darált húst sóztuk, borsóztuk, belehalmoztunk a félbevágott tökökbe, és mentek szépen a sütőbe. Félidőben rászórtunk egy-egy marék sajtot, hogy szépen ráolvadjanak a végére.

Közben a kikapart, zsenge magházbelsőket a félretett, meghámozott és legyalult tökkel együtt összerottyantottuk egy kis szerecsendióval, fehérborssal, sóval, és friss kaporral fűszerezett tejszínnel, majd kis liszttel besűrűsítettük.

Ebből a finom mártásból, (ami mellesleg önmagában is becsületesen megállná a helyét), tálaláskor egy-egy merítőkanálnyit a megsült, félbevágott, tányérokra helyezett tökcsónakokra varázsoltunk. Ha hiszitek, ha nem, még a gyerekeink is, az utolsó morzsáig mindent betermeltek.

Erdélyi pacallevest is készítettünk egyik hétvégén, tejszínesen, sárgarépával,sok fokhagymával,  húsleves alapléből.

Húsvétkor meg töltött bárányt, drobot (ez egy ugyancsak erdélyi, bárányaprólékból, rengeteg petrezselyemből és zsenge zöldhagymából, főtt tojásból készült sült fasírtszerűség).

Aminek a gyerekeink - Kérek még drogot! - felkiáltással estek neki íziben. Aztán majd ha elmesélik valahol, milyen finom is volt, magyarázkodhatunk a külvilágnak, miféle droggal etetjük a csemetéinket... :-D

Januári disznóvásunk egyik főnyereménye a saját készítésű sonkánk lett, ami tényleg szuper jól sikerült, bár ezt bizonygathatjuk itt napestig, ugyanis egy deka sincs már belőle. Ám tény és való, hogy az idei karanténhúsvétunk egyik fő sztárja volt az ünnepi asztalon.

Aztán.

Körülbelül hat éve bevezettük családilag a hamburger hétfőket. A hat év alatt egy kezemen meg tudom számolni, hány hétfőt hagytunk ki: mi minden hétfőn ha esik, ha fúj, ha húsvét, ha karácsony, hamburgert vacsorázunk. És ez alól a mostani hétfők sem kivételek.

Van egy titkos hamburgerszósz receptünk, amire mindenki, aki kóstolta már, csodájára jár, ez állandó. A bucikat hol vesszük, hol sütjük, a húst szigorúan mi gyúrjuk be házilag, semmi gyorsfagyasztott gagyi hamburgerbizé nem kerülhet a kezünk közé.

Télen serpenyőbe sütjük ki, ám volt hogy kontaktgrillbe készült el a hamburgerhusink, nyáron viszont kint, grillen sisteregnek a kerekre gyúrt zamatos húspogácsák, a végén megkoronázva egy-egy szép szelet, ráolvasztott sajttal.

A vacsoraasztalnál aztán mindenki maga állítja össze a saját burgerét, kénye kedve szerint. Az alap a titkos hamburgerszószunk, ez képviseli az állandó ízvilágot, aztán a saláta, hús, paradicsom, uborka, csemege uborka, hagyma. A gyerekek még szokta tenni bele külön majonézt, ketchupot, mi felnőttek szezonálisan hol egy kis medvehagymát, hol egy kis bacont, hol egy kis kéksajtot, stb... csempészünk bele a plusz íz kedvéért.

A grillezésre visszatérve, a grilleink remek jolly jokerek az étlapunkon. A sasliktól kezdve a filézett csirkecombig, vagy a házilag, háromféle (marha, bárány, disznó) húsból gyúrt, általunk szerényen csak miccsnek nevezett csevapcsicsáig szinte minden héten sül valami kint a kerti grillünkön a faszenes parázson. És bármit süssünk is, az asztalunkon biztos hogy mindig ott lesz egy nagy tál muzsdéj, ami elmaradhatatlan kísérője a faszénen sült finomságainknak.

Többször elővettük már a hatalmas bográcsunkat is egy ízletes vörösboros marhapörkölt, vagy egy testes babgulyás kedvéért.

A tavasz egyik hatalmas favoritja nálunk a sült csirke újkrumplival és friss káposztával. Ezt sem spilázzuk túl, a csirkedarabok és az újkrumpli mehet a sütőbe, az újkáposztát legyaluljuk, kis só, ecet, és kész is  fejedelmi ebéd.

Persze, azért ne hidd, hogy nálunk nincsenek megúszós ételek, elvégre most, hogy a három növősúlyban lévő fiúgyerekünk állandóan otthon van és állandóan éhes, éjjel nappal a konyhában kellene ténykednünk. A házi hot dog, sajtos és pirított hagymás változatban bármikor eladható nekik, mint ahogy a sajtos tészta sem marad soha szégyenben, pedig elég gyakran kerül az asztalra hétköznapokon. Ám egy kis házi medvehagyma pesztóval feldobva (amit folyamatosan gyártunk most, hogy szezonja van, és folyton túlvásároljuk belőle magunkat) fenséges lakoma az egész családnak.

Ugyancsak megúszós kaja nálunk az előre vásárolt tortillalapból készült quesadilla, ami gyakorlatilag öt perc alatt kész, és mindig az aktuális, odaillő maradékok kerülnek be a sajtos alapba. Illetve a tortilla még arra is jó, hogy egy kis jégsalival, hétvégéről megmaradt sülttel, vagy rántott húsmaradékkel, majonézzel, ezersziget öntettel, esetleg fokhagymás tejföllel feltekerve top helyet foglaljon el a megúszos menünkben.

A megúszós kajavonalon élvonalban csörtet még nálunk az almaleves, a paradicsomleves betűtésztával, a tárkonyos leves, és persze a pizza meg a bologniai spagetti.

Amikor pedig nagyon ráérünk, akkor jöhet az olasz konyhánk másik nagy kedvence, a lasagne, ami elég időigényes, ugyanis soha nem aprózzuk el, úgy készítjük el, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

A salátákkal mostanában valamiért mostohán bánunk, egyedül a cézár salátánk volt az utóbbi időben terítéken, illetve a rukkolás, körtés, kéksajtos saláta, ám ez utóbbit a gyerekeink jó messzire elkerülik... Persze a felsorolásba nem került be a medvehagymás uborkasaláta, vagy a friss reteksaláta, illetve a vegyes saláta, melyeket főételek mellé fogyasztunk, az azért terítéken van, amikor adja magát.

A desszertek vonalában karanténkonyhánkban nagyot futnak a gyümölcsös, mascarponés pohárkrémek, a gyors almás, körtés piték, húsvétkor finom répatorta is volt, a piskóta bármivel bármikor jöhet, és a pudingot is gyakran készítünk csak úgy. Meg házi gyümölcsjoghurtot a nagymamák által eltett lekvár + natúr görög joghurt keverékéből.

Most hétvégére egy újabb hatalmas adag velőscsontos, marha-, sertés, és csirkehússal lassan főtt, sok zöldséges húslevessel készülünk, melynek egy részét alapléként lefagyasztjuk. Jól jön majd a közeljövőre betervezett francia hagymakémleveshez, illetve a kókusztejes, citromfűs thai leveshez (másik nagy kedvencünk).

És mézes (felnőtteknek mézes-chillis) sült csirkeszárnyakat sütünk, olaj nélküli fritőzben készült krumplival. Meg talán grillezünk, ha olyan lesz az idő...

Egy biztos: éhen halni most sem fogunk.

És lefogyni sem... :-I

Ha lejárt ez a helyzet, indíthatjuk a nagycsaládi fogyikúra naplónkat... :-D

(A fotónkon tavaszi kedvenc menünk: a sült csirke, újkrumpli, friss káposztasali kombó.)