A felhők felett mindig süt a nap
AZTAMINDENIT! - mormogtam a fogaim között némileg megcifrázva, amikor ma reggel fékezés nélkül belénk hajtott a mögöttem lévő autó a Nádasdy úton.
A gyerekeim is az autóban ültek, így az ijedség megsokszorozódott bennem egy pillanatra.
Nagy koccanás, az autóm hátulja megsérült, ahogy a mögöttem lévő kocsi eleje is.
Szerencsére a balesetben részvevők közül senkinek se görbült egy haja szála sem, mindannyian épen, egészségesen szálltunk ki az autókból.
***
- AJAJJJ! – kiáltott fel a két mankójára támaszkodó, bizonytalanul mozgó idős úr a kispesti piac előtt lévő átjárónál.
A piacra siettem épp a reggeli koccanást követő bő órával később, amikor megtorpanásra késztetett a jelenet.
Egy kisfiú szaladt neki a mankóknak, megingatva az erősen rájuk nehezedő testet.
- Marci! Állj meg most azonnal de rögtön!
Szapora léptekkel közeledő fiatalasszony fogta meg az izgő-mozgó gyerekkönyököt.
- Köszönöm, hogy megállította, ha maga nincs, kiszalad az útra. - mosolygott hálásan a nő az idős úrra.
Az egyik mankó a nő felé intett.
-Szívesen.
Azt hiszem idős úr, nemcsak egyensúlyát nyerte vissza azonmód, hanem egy hálányi jó érzés is belopakodott a szíve csücskébe.
***
-JAJ NE! - kiáltott fel percekkel ezelőtt a boltunkba a hölgy, amikor szanaszéjjel gurultak a leejtett táskájából kipottyant tárgyak.
-Nahát, de jó, megtaláltam a szempillaspirálom, már napok óta keresem! - nézett fel ránk, egy rózsaszín tubusos valamit szorongatva a kezében boldogan.
***
Azt hiszem a mai nap legnagyobb tanulsága eddig: minden rosszban van valami jó.
Így hát ha kifogyott a nyomtatódból a kellék, ne mérgelődj, gyere, nyitva vagyunk. (Hálistennek.)
Üdv. Zsolt
