Hurrá, nyaralunk! Albánia, 3. rész
Elindulunk hát Durresből.
A kivezető úton egyik rendőrautó a másik után, klassz, hogy a turistákkal nem foglalkoznak. Az albán rendszámú autókat viszont úton- útfélen levadásszák. Főleg a nagy fekete mercikre utaznak. :-D
Sólepárló mezők az út jobb oldalán, második világháborút megjárt kamion a hátunk mögött.
Vlorában láthatatlanok a zebrák. Még véletlenül se lépnek rá a gyalogosok az átkelőhelyekre. .. A közlekedés, na az a szokásos. :-D (Városon belül. Ám hangsúlyozzuk, így is biztonságos, ha tudod, mit akarsz. Amúgy a városok között meglepően szabály tisztelő volt végig.)
Vlora gyönyörű.
Olyan tengerpartjai vannak hogy hú meg há.
Egyik beach a másik után.
Egyik szálloda a másik mellett.
Hegyek.
Tenger.
Fürdőzők.
Kék égbolt, sugárzó napsütés.
Az itt készült fotókból képeslapgyárat nyithatnánk.
Amióta beléptünk Albániába, azóta gyártjuk a képeslap minőségű fotókat. Nos, nem azért, mert jó fotósok vagyunk, hanem mert ebben az országban, szinte akár merre nézel, képeslapra illően gyönyörű a táj. Azt sem tudjuk, merre kapkodjuk a fejünket, mindenhol valami csoda, nem győzzük beinni az elénk táruló látványt. Vlorában minimum 15-20 kilométeren át csak tengerpart mellett haladunk, már már azon morfondírozunk, muszáj lesz megállni fürödni egyet. Ám hirtelen elkanyarodik utunk a hegyek felé, így elvetjük az ötletet, lesz még elég időnk csobbanni.
Ám megjegyezzük magunknak ezt a gyönyörű várost, jövünk még!
Ha-tal-mas hegyek felé tartunk. Erdélyben nőttünk fel, nem lepődünk meg holmi magas hegyek láttán, ráadásul más országokban is felclaptattunk egy két nagy hegyre, ám ezzel a látvánnyal tényleg nem tudunk betelni.
Amint haladunk beljebb és beljebb a hegyek ölelésében, egyre lélegzetelállítóbb amit látunk.
Kb fél óra múlva megállunk kávézni, üdítőzni.
Kőből épült vendéglő, bent ugyan senki, ám kint az asztaloknál már igen. Kellemes hűvös árnyék alá telepedünk, odébb egy nyári konyhában forog egy ropogósra pirult egész bárány a grillen. Már várnak rá páran... Kár, hogy nekünk a durresi dupla reggeli még mindig vígan ficánkol a pocakunkban.
Az árak barátiak, nem fizetünk sokat.
Indulás tovább.
Van egy kilátó fent, az albán hegyekben, ahonnan ellátni az óperenciás tengerig, nos, a látványra szavakat nem találni: megállunk gyönyörködni a látványban, fotózkodni.
A lefelé vezető útról végig látszik a tenger.
Ha jól tudom, ezt az útszakaszt beválasztották Európa 10 legszebb útja közé. Nem láttam a többi jelöltet, ám most ez az útvonal nekem tuti az első helyen dekkolt. Retinaégetően fantasztikus, ötcsillagos, bakkancslistás.
Ez az út is olyan, mint az ország, amiben kanyarog: amikor már azt hiszed, mindent láttál, újabb csodákat szór a szemed elé.
Borshnál újabb kapaszkodó, az autónk repülőgép, madártávlatból csodálkozunk rá újfent a tájra.
Azt hisszük nincs feljebb, nincs szebb, aztán mindig rácáfol a következő kanyar...
Csodálatosabbnál gyönyörűbb településeken vezetünk át, mindenhol rengeteg hangulatos kis vendéglő, beülő az út két oldalán.
Aztán egy adott pillanatban elfogynak a házak, már egy ideje csak a hegyek, a sziklák tövében a tenger, és mi.
Megállunk venni ezt azt egy út menti bio árukat kínáló kőbódénal. Egy mosdót is meglátogatnánk...
Szimpatikus, idős, mosolygós bácsi pakolja be a rakit, mézet, szárított fügét, olívaolajat a táskánkba, mellé egy kis ajándék szilvàt, hegyi zsályát. Kézzel lábbal magyarázzuk, mit szeretnék, a bácsi hátra mutat a bódé mögé, a bárányszag felé. Pici fatákolmányra. Oké, fabudi, nem gond, ismerős. Belépónk, és jön a meglepi: angol wc, lehúzható meg minden. Muszáj kuncogni egy jót.Fabudinak álcázott luxus. :-D
Az utak tökéletes állapotban vannak amúgy végig ezen a vonalon. Kiépített korlátokkal, sima, kátyúmentes aszfalttal, meg minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Azért ne lepődjetek meg, lesz kismillió kanyar, claptatás fel, majd még feljebb, és amikor azt hiszed, na most lefelé fogsz menni, akkor legfeljebb... :-D
Közben a pupillád telítődik a rengeteg, minden sarkon egy hihetetlenül lélegzetelállító kilátástól, a végén már azt gondolod, ennél láttam már szebbet is, miközben pontosan tudod, hogy amint hazaértél, csak ez a látvány fog hiányozni. Na jó, ez IS.
Saranda elbűvölő a hatalmas szállodáival, panzióival, óriási apartmanházaival. Látszik, hogy itt minden a turizmusra épült. A rengeteg grandiózus épület ellenére is szellős, hívogatóan barátságos.
Azt hiszem nyolcmilliárd képeslapra való fotót készítettünk ezen az útvonalon, szóval hmmm... ez lesz a következő vállalkozásunk, ha a nyomtatóbizniszünknek annyi :-D... (Azért reméljük sosem lesz neki "annyi", mert nagyon szeretjük a szakmánkat.)
