HELYZETNAPLÓ XVI. fejezet - LASSAN VÉGE, UGYE?
Mi már nagyon várjuk itt az üzletben:
- hogy felszámoljuk ezt az ideiglenes pultunkat innen az előtérből,
- hogy visszategyük a finom kávés-karamellás cukorkákat az asztalra,
- hogy ne legyen zavarban az, aki nem tud bankkártyával, csak készpénzzel fizetni (minket most sem zavar, tényleg!),
- hogy ne a bolt előtt kelljen várakozniuk ügyfeleinknek ha valaki éppen bent vásárol az üzletünkben,
- hogy újra jókat tudjuk beszélgetni azokkal, akik betérnek hozzánk,
- hogy ne kelljen újra meg újra aggódva feltegyük magunknak a kérdéseket, amennyiben más időközökben jössz, mint megszoktuk, hogy: vajon te most jól vagy? nem kaptad el? minden rendben veled? a szeretteiddel is?
- ha nem is a régi kerékvágásba, ám egy biztosabb kerékvágásba kanyarodjon az élet körülöttünk.
Te mit vársz a legeslegjobban most, (remélhetőleg) a karanténhelyzet vége felé?
Mi lesz az első, amit majd végre megteszel, ha újra „szabad” leszel?
Mi pl a magánéletünkben leginkább arra vágyunk, hogy elutazzunk közösen a családdal valahová és egy hónapig haza se jöjjünk!
Na jó, de legalább egy hétvégére!..
Aztán vendégeket fogadjunk, összejárjunk a barátokkal, rokonokkal, megöleljük őket, nagyokat sétáljunk, beüljünk jó helyekre...
Hosszú a listánk, lesz mit bepótolni.
