HELYZETNAPLÓ V. fejezet - VIZAMINIZÁLUNK
A reggelünk fontos rutinjának része, egy-egy marék vitamin. Nemcsak most kezdtük a pályát, gyakorlott vitaminszedőkké képeztük ki magunkat az évek során... :-D (Hiszünk a megelőzésben...)
Általában télen nagyobb a markunk tartalma, nyárra szerényen lecsökken, aztán ahogy beköszönt a hideg, újra megsokasodnak a kis színes tabletták tenyerünkben.
Joggal kérdezed: ér egyáltalán ez a sok vitamin valamit?
Erre csak azt tudnám válaszolni, biztos, mert kicsit sem vagyunk betegesek.
Igaz, másképp is teszünk az egészségünkért.
Például: kilencvenöt százalékban házi kosztot eszünk. Hétköznap általában anyósom főz ránk, hétvégén én veszem birtokba a konyhát. Imádok főzni, kikapcsol a napi rutinból. Enikő pedig isteni salátákat dob össze abból, ami éppen itthon fellelhető.
Munkába is itthonról visszük be a finomabbnál finomabb házikaját. Nem mondom, hogy nem csábulunk el néha egy gyrosra, vagy más junk foodra, ám egyáltalán nem ez a jellemző.
Az étkezésünk rendkívül változatos, szerencsére sem mi sem a gyerekeink nem válogatósak, így boldogan próbálunk ki új ízeket.
Kajarepertoárunkban simán megfér egymás mellett az erdélyi konyhával a thai konyha, a japán konyha, az olasz, görög ízkavalkád, és a jó, itthoni magyaros ízek.
Mondhatnám úgy is: fúziós konyhát viszünk. :-D Mellette pedig zöld turmixokat gyártunk magunknak, (bár gyerekeink kedvence továbbra is a banán illetve eperturmix) és tél végén csíráztatunk is. Bio retek, vagy brokkoli, vagy hagymacsírát... Most éppen a mungóbabcsíra van soron, holnapra már szüretre kész!
A gyerekeinket persze nem tömjük agyon vitaminnal. Kivételt képez télen a C illetve D vitamin, amit mézben áztatott fekete retek levébe csepegtetve kapják kézhez ősztől tavaszig.
A mézben áztatott fekete retek leve immunerősítő, és ha beteg vagy, köhögéscsökkentésre is kiválóan hat.
Már nagymamáink is ezzel erősítették az immunrendszerünket a mi gyermekkorunkban.
Továbbvittük a családi hagyományt, csemetéink kis koruk óta kapják a mézes feketeretket télen, és meg kell hogy mondjam, lehet benne valami, mert nagyon ritkán betegednek le.
Nyáron a gyerekeink egyetlen vitaminforrása a sok zöldség és gyümölcs, amit magukba tömnek nyersen, leves, saláta vagy főzelék formájában.
Illetve a gyümölcslé. Néha túlspájzoljuk magunkat a piacon, és amikor kezd megrottyanni a barack, narancs, eper, cékla, sárgarépa, stb... elővesszük a lassúprést, és jöhetnek a finomabbnál finomabb gyümölcslevek.
Most különösen odafigyelünk arra, hogy sok szezonális zöldség és gyümölcs legyen a gyerekeink előtt az asztalon. Szerencsére a medvehagymán át a zsenge zöldhagymáig mindenre vevők, így könnyen maximumon tudjuk tartani a vitaminraktáraikat.
És persze a sajátjainkat is. Nálunk minden étkezés közösen zajlik, szépen megterített asztal körül, így pontosan látjuk, ki mit eszik, és mi is elől járhatunk a jó példával, ami.
Azt nem mondom, hogy olyan nagy buli napi kétszer háromszor megteríteni hat személynek, aztán félóra múlva úszni a morzsákban, és a mosatlan edényekben, ám nekünk megéri. Inkább kelünk picit korábban, hogy jusson idő a korai reggeliknél átbeszélni a napot, a hétköznapi vacsorák közben pedig olyan jó begyűjteni a lelkes beszámolókat, megosztani egymással napunkat, érzéseinket.
A hétvégi nagy lusta ebédeket szeretem a legjobban, és igen, nálunk bizony a magyar ember az asztalnál csak beszél és beszél és beszél... Van amikor hatan egyszerre, ám valaki biztos. Ritka finomat kell főzzünk ahhoz, hogy csak az evőeszközök csörömpölése legyen hallható... :-D
Enikővel elég korán kelők vagyunk, így mielőtt elkezdődne a nap, jut időnk tenni az egészségünkért egy kis szobabiciklizéssel, ellipszis trénerrel, infraszaunázással. Régen olyan bebújós, egyszemélyes infraszaunánk volt, amin osztoznunk kellett. Ám tavaly beruháztunk egy valódi, kétszemélyes szaunára, és remek dolog ott kezdeni többek között a reggelünket, átbeszélve a napi tennivalóinkat friss aggyal.
És hopp! Most egyúttal beugrott a következő bejezés témája is! Ugyanis számtalanszor megkapjuk a kérdést: ti nem unjátok már meg Enikővel egymást? Együtt a munkában, együtt otthon, mindenhol egymás társaságában: hogy is bírjátok?
Na, erről fogok írni a következő bejegyzésemben! ;-)
Zsolt
