Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

HELYZETNAPLÓ II. fejezet - SZOKATLAN NAPOK

HELYZETNAPLÓ II. fejezet -  SZOKATLAN NAPOK

Amikor belépünk Enikővel az otthonunkba, már az ajtóba leteszünk mindent, ami a kezünkbe van: táskát, bevásárlószatyrot, stb...

Szigorúan ajtón belül tesszük le, és nem kint, nem szeretnénk a kutyáinknak munkát adni. :-D (Bár biztosan örülnének a sok szétszaggatni valónak.)

Egyikünk rohan zuhanyozni, másikunk fehérneműre vetkőzve gyömöszöli a ruhákat a mosógépbe, majd mindent, amit behoztunk a lakásba, bepakoljuk a szaunába.

A kabátokkal, sálakkal, stb együtt, hisz ezeket nem szeretnénk kimosni minden egyes nap.

Joggal kérdezed most, miiiivaaan??? A sza-u-ná-baaa???

Igen, oda, nem elírás.

Máris elmagyarázom.

Enikő és én imádunk szaunázni. Évekig egy olyan belebújós, házi infraszaunán osztoztunk, ám tavaly ősszel beruháztunk egy IGAZI, kétszemélyes infraszaunába.

Ebbe az új infraszaunánkba ionizátor illetve ózonizátor is bele van építve.

Az ionizátor növeli a tüdőkapacitást, az ózonizátor pedig fertőtleníti a szaunát.

Mostanra kiderült, ez az infraszauna volt életünk egyik legjobb befektetése.

Mivel az ózonizátor bekapcsolható az infra, azaz a melegítés funkció nélkül is, minden, amit beteszünk a szaunába, alaposan le tudunk fertőtleníteni vele.

Állítólag 50X jobban, és 3000X gyorsabban hat, mint egy fertőtlenítő folyadék plusz a vírusokat is elpusztítja.

Hát nem tudom, de biztos ami biztos, most hiszünk neki.

Én sem vagyok parás, Enikő sem az, ám a jelenlegi helyzetben fő az óvatosság.

Még a nálunk tárolt készpénz is átmegy az ózonizáló programon. Meg a telefonjaink. És a cipőink is. Igen, tudom, túlzás, de na.

Enikő édesanyja velünk él, és bár fiatalos, ám mégiscsak a veszélyeztetett korosztályból való.

Plusz a gyerekeink is hétfő óta házon, azaz udvaron belül mozognak, erre pont mi vigyünk haza nekik egy kis vírust? Eszünk ágába! Inkább maximumra tekerjük most a higiéniát.

Na szóval, miután lefertőtlenítettük magunkat, és a behozott dolgainkat, jöhetnek az ölelések, gyerekeknek fejbúbra puszi, beszámoló a napunkról oda vissza.

Enikő édesanyja 12 éve velünk él, így most napközben, ameddig (még) dolgozunk, ő tartja otthon a frontot. Mindig is óriási segítség volt, hogy velünk van, ám ebben a helyzetben duplán az.

Ugyanis itt a boltukban most eléggé megsokasodtak a tennivalóink.

Mivel a vészhelyzetre való tekintettel visszavonásig ingyenessé tettük a házhoz szállítást webáruházunkban, ezzel segítve vásárlóinkat, akik önkéntes karanténba vonultak, hogy hozzájussanak a nyomtatókellékeikhez, kissé több lett a dolgunk.

Ami érthető, ugyanis sokan szeretnének nyomtatót, nyomtatókelléket, hogy otthonról is tudjanak dolgozni, vagy leckét nyomtatni a gyerekeknek.

Mivel mindent lefertőtlenítünk, amit kiadunk a kezünkből, - kivételt képez a papír- a szokottnál picit lassabban halad a munka.

Az üzlet fertőtlenítő szagba úszik, huh, a tüdőnk is lassan, a kiszáradt kezeink két fertőtlenítés között kézkrémért kiáltanak.

Fertőtlenítve van folyamatosan a bejárati ajtó, a bankkártya terminál, a pult, az aprópénz, a pénztárgép, tollak, amiket használunk, tűzőgép, pecsét, számológép, és a telefonok. Most számunkra is fő az óvatosság, nem szeretnénk víruselosztó hely lenni. Maradunk a nyomtatókellékeknél. ;-)


És természetesen fertőtlenítve van az ajándék is, amit a vásárlás mellé adunk jelen pillanatban.

Enikő hasznos ajándékot talált ki: okostelefon érintő ceruzát. Ugye most szinte mindenki gumikesztyűbe jön-megy, és gumikesztyűben nem lehet telefont nyomkodni.

Hacsak...

Hacsak nincs egy képernyőérintő kütyünk.

Két hete osztogatjuk, és egyre hálásabb pillantásokat zsebelünk be érte. :-)


Jelen pillanatban három óráig lehetünk nyitva.

Hogy tehermentesítsük picit a futárszolgálatot – mert így is a szokásosnál több csomagot sózunk a nyakukba – zárás után a kerületünkben a saját költségünkön körbefuvarozzuk az ide rendelt csomagokat, aztán irány vééégre haza.

Ahol már alig várjuk, hogy átessünk a magunk kitalálta fertőtlenítő procedúrán, és magunkhoz öleljük a gyerekeinket.

Indulhat a nap második része.

Írok majd erről is egy másik bejegyzésbe.

Zsolt

(A képen, ami ma készült az üzlet előtt: hová tegyem most hirtelen ezt a sok mindent? :-D)