HA RÓMÁBAN JÁRSZ, ÉLJ ÚGY, MINT A RÓMAIAK!

Húsvét előtti hétvégén ott álltunk szájtátva a Vatikánban, a monumentális Szent Péter téren, és arra gondoltunk, ugyan most sincsenek itt kevesen, de te jó ég, mennyien lesznek itt jövő hétvégén, húsvétkor!

Hogyan is kerültünk mi Rómába?

Időközönként hosszabb kimenőt kapunk a gyerekeinktől. A nagyszülők összefognak egy intenzív unokázós hétvége erejéig, mi pedig elmegyünk valami nem túl távoli helyre édes kettesben.

Ezúttal valahogyan mégis eléggé távolira sikeredett a kiruccanásunk, két áron aluli repülőjegy, és egy remek ár-érték arányú airbnb-n bérelt lakásnak köszönhetően.

És ha már Rómában voltunk, úgy éltünk hát, mint a rómaiak. :-D

Metróztunk, villamosoztunk, helyi szupermarketekben vásároltunk, kis utcákban eldugott pizzázókban falatoztunk. És természetesen megnéztük Róma legfőbb nevezetességeit a Circo Maximotól kezdve a Colosseumig.

Meghökkentünk a római autósforgalom hogyanján (látszólag full káosz, és összevisszaság, mégis remekül halad mindenki).

Megállapítottuk hogy az olasz nők az édes parfümöket szeretik, de azt nagyon: mintha mindegyikük húsvéti locsoláson esett volna át, annyira erőteljesen viselték magukon magyar orrunknak picit sok, ám elegáns illatokat.

Tudomásul vettük, hogy a római árak kábé száznyolcvan százalékkal drágábbak a budapestieknél - gondolom a fizetések is, bár dolgozni ott hétvégén nem dolgoztam, így fizetést sem kaptunk, szóval csak tipp...

Rosszat enni Rómában szinte lehetetlen: még a legkisebb, legeldugottabb olasz pizzaárus is kitűnő és friss alapanyagokkal dolgozik.

Az is tény, hogy a romantikus és idealizált elképzelésünket, miszerint olasz mammák lisztes kacsói gyúrják a pizzatésztát az éttermek konyháiban, felváltotta a valóság, azaz a kint épp kint pihenő, cigiző etióp, banghladesi, arab stb szakácsok látványa.
Bár az tagadhatatlan, hogy remek mestereik voltak.