Cselló
- Egy bála széna az ára!
Nos, szénánk, az nekünk nem volt.
- Nyomtatókellékkel nem lehet fizetni?
- Nem.
Végül kiegyeztünk a bála széna árában: kerek hét ezer forintba.
Így került hozzánk három hónapos korában Cselló, a komondorkölyök.
Az előző gazdája által adott nevét megtartottuk.
A barátaink Limoncsellónak hívták, ezen mindig jót mosolyogtunk.
A fiaink már hazafelé, az autóban örök barátságot kötöttek vele.
Gyorsan kiderült, hogy kötélből vannak az idegei.
Már első napján oly nyugodtan heverészett a teraszon, füle botját se mozdítva, amikor páresztendős fiaink zörgő hangú nagy műanyag motorokkal biciklizték körbe-körbe.
Sőt! Kifejezetten élvezte a műsort.
És a nálunk eltöltött tíz évét is nagyon szerette.
Ám múlt héten végleg elbúcsúzott mindannyiunktól.
Nézegetjük a régi fotókat róla.
Egyik fotón egy fekete cica pihen Cselló hátának nagy, puha, fehér bundájában.
Nagy macskabarát kutya volt, a cicáink szívesen bújtak hozzá hűvösebb időben.
Cserében hálásan fogadta a cicamancsok dögönyözését.
Egy másik fotón hatalmas száraz levélkupacokat próbálunk zsákba gyömöszölni, miközben Cselló lazán heverészik mellettünk egy falevelet rágcsálva, mint aki jól végezte dolgát.
Nini, ez az a fotó, amikor először vágattuk le hatalmas, rojtos bundáját.
Olyan megszeppenten néz a kamerába!
Fel sem ismerni.
A másik kutyánk se ismerte fel, betolakodónak nézte, így fél napig mérgesen ugatta legkedvesebb játszópajtását.
Cselló imádott a házunk mellett lévő erdőben sétálni.
Amikor meglátta a sétáltató hámját, már bírni sem lehetett vele örömében.
Ami egy ekkora kutyánál elég nagy kihívás tudott lenni.
Megcsináltunk jó pár svédtorna gyakorlatot, míg Cselló izgő-mozgó, erős hátára sikerült feladni végre a hámot.
Kisebb korában előszeretettel ugrott ránk meglepetésszerűen.
Dobtunk tőle pár hátast, mire sikerült leszoktatnunk.
Ölelkezős kutya volt.
Amikor megérkeztünk egy hosszabb utunk után, nyakunkba ugorva próbált boldogan átölelni.
Beletelt egy kis időbe, és jó pár jutalomfalatba, ameddig megtanulta: a lábunkat ölelje át inkább örömében.
Azt nem mondjuk, hogy egy 60 kilós komondorral a lábunkba oly könnyedén tudtunk tovább lépkedni...
Kedvenc étele a húsleves volt.
Amikor ezt főztünk, mindig jutott neki is belőle az aljából, csonttal, zöldségekkel.
Hamar kiderült, hogy a töltött káposztának még a szagát se bírja.
Ha ebből került ki egy kis maradék hús, csont, tüntetően elkerülte.
A gyerekeink madárlátta szendvicsmaradékaiból művészien ki tudta válogatni az általa nemszeretem dolgokat, salátaszelet, uborka, paradicsomkarika.
Rajongott a pizzavégekért, a jutifalatokért, és legfőképp értünk.
Fürdeni a legkevésbé sem szeretett.
Félt a darazsaktól, és a tűzijáték hangjától.
Kilenc évnyi szilveszter éjfélt töltöttünk a társaságában, a falu tűzijátékaiban gyönyörködve, pátyolgatva, nyugtatgatva őt.
Idén lett volna a tizedik...
Senkit az égadta világon nem támadott vagy harapott meg.
Ha véletlenül idegen lépett be a kapunkon, addig terelte, míg a falnak vagy kerítésnek szorította, majd türelmesen várt, jöjjünk, nézzük meg ki ő és mit akar.
Mondjuk ritkán jutottunk el eddig vendégeinkkel.
Rendszerint mindenkit megkértünk, szóljon, ha jönne, és akkor meg tudtunk kötni arra az időszakra, ameddig a kaputól a házba kísérjük.
Cselló imádta, ha rátettük a kutyaláncot.
Talán, mert mindig csak percekig volt rajta, és ha levettük, járt egy kis jutifalat.
Mielőtt örökbe fogadtuk volna, utánaolvastunk a fajtájának.
A komondor nagyon jól kijön a gyerekekkel (ez nekünk fontos volt), hűséges, de nem nyomulós, önállóan hoz döntéseket.
Okos, ám makacs, a nevelésre tiszteletre épül, nem félelemre.
Mivel domináns, akaratos fajta, nem ajánlott első kutyás gazdának.
Mondanunk sem kell, ő volt életünk első kutyája.
Tagadhatatlanul követtünk el szarvashibákat a nevelésében - főleg a kezdetekben.
Ám amit egy negyvenkilós komondornak megenged az ember, azt a kutya hatvan kilósan is ugyanúgy megcsinálja.
Keveset ugatott - öblös, mély hangját csak akkor hallatta, ha oka volt rá.
Éjszakánként hangtalan léptekkel járőrözött az udvaron.
Amikor pihenni akart, a hálószobánk ablaka alatt fészkelte be magát - egy idő után odatettünk neki egy szőnyeggel bélelt raklapot, legyen min heverésznie.
A kutyaházát, amit érkezésekor vettünk neki, messziről elkerülte.
Asztal, teraszfedő alatt jobban szeretett pihenni.
Nyáron főképp a diófa vagy a tuják töve volt a kedvenc helye.
Onnan jól szemmel tarthatta birtokát, az udvart.
Amikor vettünk egy nagy faházat az udvarra, berakodni ezt-azt, kialakítottunk neki benne egy sarkot, ami csak az övé.
Oda már szívesen bevonult, amikor nagyon hideg volt, vagy erősen esett az eső.
Pár hónapra rá, miután Csellót örökbe fogadtuk, egy kis yorkie szerű párhetes kutyus is hozzánk került.
A Mini nevet adtuk neki, mert Csellónak kábe a sípcsontjáig ért.
Országosan nagy barátok lettek.
A méretkülönbség ellenére óriásiakat birkóztak, kergetőztek, játszottak együtt.
Összetartottak, jól kijöttek.
Tudtuk egy ideje, hogy Cselló beteg, ám a szövődmények túl gyorsan terítették le a lábáról.
Annyi időt viszont adott, hogy mindannyian el tudjunk búcsúzni tőle.
Nagy, barna, hűséges kutyaszemeiben hála, és szeretet tükröződött.
Tudtuk, érzi, itt a vége a közös történetünknek.
Tíz, gyönyörű évet töltöttünk el együtt.
Múlt héten Cselló örökre elaludt.
Vele együtt eltűnt egy hatalmas adag feltétel nélküli szeretet is az életünkből.
Mini kutya se nagyon találja azóta a helyét - még soha nem volt olyan, hogy Cselló huzamosabb ideig hiányozzon, max pár órát, amíg az állatorvoshoz vittük.
Sétálni is mindig közösen jöttek.
Egyszer követtük el azt a hibát, a kezdetek kezdetés, hogy Csellót elvittük az erdőbe tekeregni Mini nélkül,
Akkora hó volt, hogy Mini eltűnt volna benne.
Mini keservesen végigsírta azt a két órát, amíg távol voltunk.
Innentől kezdve vagy mindkettőjükkel mentünk, vagy egyikükkel sem.
Mini Cselló halála után napokig kereste játszópajtását.
Folyamatosan benézett Cselló kedvenc zugaiba, nem kerül már elő?
Hol bujdosik?
Egyik éjjel fogta magát, és összeszedte Cselló összes maradék bundafoszlányát, amit az udvaron talált.
Egy kupacba.
Kis kutyaesze talán úgy gondolta, így újraalkotja, életre keltheti pajtását.
Ám Cselló már az örök vadászmezőkön rohangál boldogan.
Az emléke pedig szívünkben foglalja el az egyik legkülönlegesebb helyet.
Húsvét előtti csütörtökön egy három hónapos kutya érkezik majd hozzánk.
Komondor.
Kislány.
Három hónapos.
Bár Cselló helyét senki nem fogja tudni már betölteni, bízunk benne, lesz minimum tíz közös, boldog évünk az új jövevénnyel is.
Ami biztos, az új kutyus kizökkenti majd Minit hatalmas nagy bánatából.
Mini olyan haragos lesz az új betolakodóra, hogy nem ér rá búslakodni két morgás és ugatás között.
Később pedig összebarátkoznak, megkedvelik egymást, így Mini kutyaszívéből a Cselló hiánya miatt érzett bánat végleg elillan.
De erről majd egy év múlva mesélhetünk legközelebb.
Addig csak bízni tudunk benne, hogy így lesz.
Rég vártuk ennyire a húsvétot...
