CABRIO

Közös életünk első autója egy kis Wolkswagen kabrió volt. Ne valami fényes puccos autóra gondolj, régi, zötyögős darab volt, ám mi nagyon szerettük.

Ezzel mentünk az esküvőnkre, a nászutunkra, rengeteg kalandos utazásra elvitt minket.
(A fotó az autóról az Erdélyben található Fogarasi havasok kanyargós szerpentinjén készült.)

Amikor tizenhárom évvel ezelőtt megnyitottuk itt, az Üllői úton üzletünket, rájöttünk, hogy bizony, kis kabriónk napjai nálunk már meg vannak számlálva.

Hisz most, hogy boltot nyitottunk, sem árut behozni, sem kiszállítani nem praktikus, bár igaz, kabrió üzemmódba tornyosra lehetne pakolni, na de nem kis dobozos tonerekkel, patronokkal, aminek a felét elhagyom útközben, míg beérek a boltba vagy az ügyfélhez a termékekkel.

Elbúcsúztunk hát tőle, és megvásároltuk életünk legjobb autóját, egy piros Peugeot Partnert.

Ez az autónk még a mai napig megvan, és már soha nem adnánk oda semmi pénzért senkinek, annyira megszerettük.

Soha nem hagyott cserben az utakon, belefért mindig minden, rengeteget segített nekünk, gyakorlatilag mondhatni csendestárs volt a cégünkben nyolc éven keresztül.

Amikor a kabrió volt az egyetlen autónk, még ketten voltunk egy család, mára már hatan lettünk. Így a kis Peugeot mellé pár éve egy kilenc személyes kisbuszt is beszereztünk, hogy beleférjen népes famíliánk.

Tény és való, már most sokszor beszélgetünk arról, hogy tizenpár év múlva, amikor kirepülnek a gyerekek, és már nem kell hozni, vinni őket, újra beruházunk majd egy kis, régi cabrióra.

Kabrió volt az első autónk, így kabrió lesz majd az utolsó autónk is.

Persze ez csak álom, a valóságban lehet addigra már autók sem lesznek, és csilivili drónokon fogunk közlekedni...