Hurrá, nyaralunk! Albánia, 1 rész.
Hajnali fél kettőkor úgy pattant ki a szemünk, mintha fejbekólintottak volna bennünket egy kávésbödönnel. Eredetileg négykor indultunk volna, de ha már...
Gyerekeket ki az ágyukból, be az autónkba, go-go-go!
A border watcher határfigyelő alkalmazás szerint Röszke elesett, így Tompa felé vettük az irányt.
Jó döntés volt, tíz perc, és Szerbiában robogtunk tovább. Amit a határon kértek: magyar oldalon a személyiket, jogsit, szerb oldalon a személyit. Megkérdezték hová, jó utat kívántak, ennyi.
Két órával később megállapítottuk, hogy Szerbiában úgy ugrálnak ki közvetlenül eléd, természetesen index nélkül, a járművek az autópályán, mint bolhák a macskára.
Az albán vezetési stílusból is kaptunk egy kedvcsináló ízelítőt, egy albán rendszámú autónak köszönhetően: autópálya egysávossá zanzásítva, szembeforgalommal. Albán barátunk lapra szerelve nemlétező sávban előz mindent és mindenkit vakon, ám biztosan.
A szerb autópályán rengeteg amúgy az útfelújítás, ami picit lelassít, ám különösebb fennakadást nem okoz.
Azért óvatosan: az autópályán előzetes jelzés nélkül pályamunkások korzóznak, mi is majdnem elhoztunk egyet ide Albániába, a szélvédőnkön. Szerencséjére jó a fékünk, és szerencsénkre hátunk mögött egy autó sem volt, mert az tuti szétkenődött volna a kisbuszunk lökhárítóján, ha bamba.
Szerb oldalon amúgy Prokupje volt most a nagy kedvenc. Egy adott útszakasza sűrű, zsúfolt, piacközeli csúcsforgalommal vetekedett, ráadásnak pedig nehezítő tényezőként, ott volt akadálypályának, félig az útra lógva, egy régi rozsdás cirkula, amin a favágók hatalmas kupacban feltornyozott farönköket nyisziteltek lelkesen ...
Imádtuk: annyira hangulatos volt!
Koszovói határ be. Szerb oldalon áll a sor. Az előttünk álló autón rendszámtáblát cserél a sofőr. Eddig szerb rendszám volt a kocsiján most már koszovóira váltott. Hát biztosan, ő tudja...
Áthaladást időnk bő fél óra. Amit kértek tőlünk a határőrök a Koszovóba való belépésünkkor: kocsipapírok, személyi. A koszovói oldalon gyorsabb lenne az áthaladás, ám félreállítanak, kiszállítanak, és elirányítanak egy konténerhez, ahol egy mosolygós ügyintéző a kocsipapírok alapján ad egy hivatalos dokumentumot, miszerint egy hónapig ingyen és bérmentve használhatjuk Koszovó útjait. Hát szuper, köszönjük!
Infó az itteni (dízel) üzemanyag árakról: átlag 1,1 euró, 1,15 a puccosabb, 1,07 a szerényebb benzinkutaknál.
Ne lepődj meg ha traktor araszolgat a koszovói autópályán. A szélén mennek, nem sok vizet zavarnak.
Koszovói határ kifelé: alig voltak, személyit, kocsipapírokat kértek, és viszlát!
Albánia első blikkre gyönyörű! Még bő száz km hátra, alig várjuk, hogy bedobjunk a durresi tengerparton egy raki- helyi sör kombót. Persze csak a felnőttek, gyerekek maradnak a fagyinál.
Aztán irány a víz!
Budapest- Albánia határ nekünk eddig bő 12 óra volt, úgy, hogy megálltunk reggelizni Szerbiában, és ebédelni Koszovóban, szóval kajálasokkal elment bő óra. Hátra van még közel 2 óra az utunkból. Sima ügy! Szerettük, szeretjük minden percét!
Rengeteget jövünk megyünk országhatáron innen és túl, ám Albánia eddig valahogy nem került a fókuszunkban.
Na de most! Már most szerelmesek vagyunk abba, amit eddig láttunk, és a java még hátra van!
UI. Revolutosoknak: a revolut és a lek hírből sem ismerik (f)el egymást. Ez nálunk indulás előtt egy nappal tudatosult.
