Less be a magánéletünkbe!
Közös életünk első autója egy kis Wolkswagen kabrió volt. Ne valami fényes puccos autóra gondolj, régi, zötyögős darab volt, ám mi nagyon szerettük.
Ezzel mentünk az esküvőnkre, a nászutunkra, rengeteg kalandos utazásra elvitt minket.
(A fotó az autóról az Erdélyben található Fogarasi havasok kanyargós szerpentinjén készült.)
Amikor tizenhárom évvel ezelőtt megnyitottuk itt, az Üllői úton üzletünket, rájöttünk, hogy bizony, kis kabriónk napjai nálunk már meg vannak számlálva.
Hisz most, hogy boltot nyitottunk, sem árut behozni, sem kiszállítani nem praktikus, bár igaz, kabrió üzemmódba tornyosra lehetne pakolni, na de nem kis dobozos tonerekkel, patronokkal, aminek a felét elhagyom útközben, míg beérek a boltba vagy az ügyfélhez a termékekkel.
Elbúcsúztunk hát tőle, és megvásároltuk életünk legjobb autóját, egy piros Peugeot Partnert.
Ez az autónk még a mai napig megvan, és már soha nem adnánk oda semmi pénzért senkinek, annyira megszerettük.
Soha nem hagyott cserben az utakon, belefért mindig minden, rengeteget segített nekünk, gyakorlatilag mondhatni csendestárs volt a cégünkben nyolc éven keresztül.
Amikor a kabrió volt az egyetlen autónk, még ketten voltunk egy család, mára már hatan lettünk. Így a kis Peugeot mellé pár éve egy kilenc személyes kisbuszt is beszereztünk, hogy beleférjen népes famíliánk.
Tény és való, már most sokszor beszélgetünk arról, hogy tizenpár év múlva, amikor kirepülnek a gyerekek, és már nem kell hozni, vinni őket, újra beruházunk majd egy kis, régi cabrióra.
Kabrió volt az első autónk, így kabrió lesz majd az utolsó autónk is.
Persze ez csak álom, a valóságban lehet addigra már autók sem lesznek, és csilivili drónokon fogunk közlekedni...
Ám akkor majd maximum beszerzünk egy kabriódrónt. :-DEz a fotó az üzletünk nyitása előtti nyáron készült, pont 14 évvel ezelőtt.
Enikő szelfije.
Nem okostelefonnal készült, hisz akkor még nem létezett ilyen telefon, hanem egy kis kézi, automata fényképezőgéppel. (És akkor még azt sem tudtuk, ugye, hogy ez szelfi, hiszen a szelfi szó maga is csak később született... )
Itt még nem voltak gyerekeink se, se cégünk, (és ahogy elnézem a fotót, fésünk se nagyon volt ) csak egy kis kabriónk és a világ összes szabadideje.
Amikor ezzel a kis autóval szeltük az utakat, úgy éreztük, hogy nem csak a világ összes szabadideje, hanem a világ minden szabadsága is a miénk.
És egyre jobban vágytunk erre a végtelen szabadságra a hétköznapokban is.
Akkoriban Magyarország egyik piacvezető nyomtatókellékes cégénél dolgoztunk értékesítőként már kb. 3 éve.
Szuper munkahelyünk volt remek kollégákkal és jó fej főnökökkel, ott tettük le a mai szakmai tudásunk elméleti, és gyakorlati tudásának stabil alapjait.
(Mindketten Enikővel más-más szakmába szereztünk eredetileg tudást ill. képesítést azelőtt. Enikő újságíró, én pedig marketing-menedzser illetve könyvelő végzettséggel rendelkeztem.)
A nyomtatókellékes cég részben Enikő egyik nagybátyjáé volt, így kerültünk ide, először szinte brahiból, később pedig mindketten nagyon megszerettük ezt a szakmát.
Ugyanakkor nagyon szerettünk volna a saját lábunkra állni, így hát elbúcsúztunk a régi életünktől, és minimális alaptőkével, csukott szem, nagy levegő, belevetettük magunkat a vállalkozói létbe.
Amikor megnyitottuk kis üzletünket itt az Üllői úton, ugyanaz az érzés volt, mint amikor kabriónkkal egy napsütötte, szellőmentes, kellemesen meleg időben gyönyörű táj szegélyezte úton haladnánk. A végtelen szabadság érzése kerített minket hatalmában.
Tudtuk, hogy lesznek nehéz szakaszok, sötét alagutak, veszélyes szakadékok mellettünk, ám ameddig én fogom a kormányt, és Enikő ott van mellettem stabil másodpilótaként, a saját utunkon haladunk.
Most, üzletünk a 13 éves születésnapi ünnepségének végezetével szívesen visszamennék az időben, hogy átöleljem akkor önmagunkat, és megköszönjem nekik, hogy ki mertek lépni a komfortzónájukból.
Hisz másképp soha nem ismerhettünk volna meg téged, kedves vásárlónk.
Nem tudnánk, hogy mindig számíthatunk rád, és te is mindig számíthatsz ránk.
Ma nem nevetnénk össze cinkosan veled, nem háborognánk együtt, hogy még mindig nincs nyár, nem lenne lehetőségünk tapasztalatot cserélni egy-egy különleges recept elkészítés módjáról, vagy átbeszélni a legújabb híreket, nem lájkolnánk egymást itt a Facebookon, nem messengereznénk szakmai és egyéb ügyekben, nem ünnepelhettünk volna veled üzletünk 13-ik születésnapját.
És persze nem tudnánk segíteni neked, ha a nyomtatódról vagy a nyomtatókellékedről van szó.
Nem tudnánk veled megosztani, amit tanultunk, és nem tudnánk tanulni tőled egy csomó klassz dolgot.
Ilyenkor érzem azt, hogy csodák igenis léteznek.
Az, hogy itt vagyunk, megismertél minket, és megismertünk téged, sok véletlen és nem vélt dolog közös eredménye, jutalma. És közhely, de igaz, hogy nem a cél a lényeg, hanem az út.
Enikővel rég megtanultuk a saját bőrünkön, hogy amikor nehézségeink adódnak, nem kell ellátni az út végéig, csak a következő 100 méterig, csak a következő kanyarig, sötétben csak ameddig a lámpáink fénye kitart. Addig kell elmenni, és aztán ott lesz a következő 100 méter, a következő kanyar, a következő fénycsóva...
Ami fontos: JÓL érezzük magunkat közben. És jó emberek vegyenek körül.
Mert hiába lelkesedés, hiába szaktudás, hiába profizmus, hiába öröm és bánat, ha nincs kivel megosztani. Ám ha van kivel, akkor minden kis mozzanat értelmet nyer, és minden a helyére kerül.
Na kifilozófáltam magam, jöhetnek új tapasztalatok, remek napok, hetek, hónapok, dolgos, szeretni való hétköznapok, tapossunk hát bele a gázba, irány a következő 13 üzleti év!
Még egyszer köszönet az elmúlt tizenháromért NEKTEK!
Ma ünnepeljük Enikővel a 15-ik házassági évfordulónkat.
Igaz, hogy már 25 éve egy párt alkotunk, ám „csak” 15 éve tettük mindezt hivatalossá is.
Az esküvőnk Erdélyben volt, a híres neves Szovátán.
Nem volt nagy esküvő, ötvenen voltunk összesen: a család, és a legközelebbi rokonok, barátok.
Enikő nagybátyjának panziója volt a bázis, a két emeleten elhelyezkedő szobákat belakta a vidám vendségsereg, a földszinten lévő teraszos éttermet pedig előző este, ottani barátaink segítségével kalákában rittyentettük, díszítettük ki a mulatságra.
Még a zenekar is családból való volt: Enikő testvére és barátaiból verbuválódott örömzenekar szolgáltatta a fülbemászó talpalávalót.
Nem, nem akkor kezdték a zenei pályafutásukat, mind képzett zenészek voltak, a hangcuccaik is profik, úgy szólt a muzsika, ahogy egy lagziba kötelező: sokrétűen, jókedvűen, a vendségsereg szája íze szerint. (Enikő testvérének, amellett, hogy elismert erdélyi vállalkozó, még a mai napig is van egy remek zenekara, a Terra Siculorum, vérbeli székely rockzenekar. Ha bele akarsz hallgatni a mostani zenéjükbe, - ez egy kicsit a jó sógori reklám helye - ide kattintva tudod megtenni: https://soundcloud.com/sic-zenekar-egyesulet )
A polgármesteri hivatal után egy kis, dombon álló, Kós Károly tervezte, fehér templomban folytatódott a megható ünnepi szertartás.
Majd az esküvő hivatalos részét magunk mögött hagyva jöttek a kötelező fotózkodási körök, ezután pedig a családi panzió éttermében folytattuk az ünneplést.
Hajnalig folyt a mulatság sok finom étellel, itallal, zenével, tánccal, jókedvvel.
Az esküvői hajrá utolsó, vendége, ízig-vérig székely rokon - még a mai napig előttem van a pillanat -, a régi székely himnuszt kérte búcsúzóul, indulása előtt. Enikő testvére előkapta a hegedűjét, messze szállt a hajnali pirkadatban a szép hegedűszó.
Másnap folytattuk egy morzsabulival, ahol megettük, megittuk, elmulattunk, amit még elbírtunk.
Harmadnapra szétszéledt a maradék vendégsereg is, mi pedig Enikővel bepattantunk a kis VW Golf kabriónkba, bedobtunk egy kocka sört a csomagtartóba, és nászútra indultunk.
Napokig utazgattunk, az idő gyönyörű volt, a szállásaink spontán választottuk, semmit nem terveztünk előre túl. Csak mentünk a szebbnél szebb tájak között, rengeteget beszélgettünk, nevettünk, remek zenéket hallgatva. Gyakran leparkoltunk, megcsodáltunk egy-egy nevezetességet, vagy lélegzetelállító kilátást, aztán kocsikáztunk tovább.
Mai napig a legszebb élményeink között emlegetjük a mi kis nászútunkat, mely aztán tényleg út volt, mégpedig a javából.
Az évek teltek, meglett ez a kis üzletünk, megismertünk rengeteg klassz új embert, közben megérkeztek a gyerekeink, és házunk udvara is benépesült egy méltóságteljes komondorral, egy hebrencs yorki korccsal, és három tündéri cicával.
15 remek év végére értünk.
Úgyhogy ma este azt hiszem, van bőven, mire koccintanunk... Nosztalgiázva, sztorizgatva, és kíváncsian megtippelve, mi mindet tartogat majd számunkra a következő közös tizenöt, harminc, negyvenöt, stb... év.
Kíváncsian állunk elébe!
Neked is ilyen szép nyári napokat!
Üdv. Zsolt
ui. Most nem egy hivatalos fényképész által készített fotóval mutatom meg neked az esküvőnket, hanem az ünneplés vége felé, valahol kint, a Szovátai éjszakában egy barátunk által elkapott pillanattal.
Azt hiszem ez a kép többet mond ott és akkor, rólunk, minden szónál...
Húsvét előtti hétvégén ott álltunk szájtátva a Vatikánban, a monumentális Szent Péter téren, és arra gondoltunk, ugyan most sincsenek itt kevesen, de te jó ég, mennyien lesznek itt jövő hétvégén, húsvétkor!
Hogyan is kerültünk mi Rómába?
Időközönként hosszabb kimenőt kapunk a gyerekeinktől. A nagyszülők összefognak egy intenzív unokázós hétvége erejéig, mi pedig elmegyünk valami nem túl távoli helyre édes kettesben.
Ezúttal valahogyan mégis eléggé távolira sikeredett a kiruccanásunk, két áron aluli repülőjegy, és egy remek ár-érték arányú airbnb-n bérelt lakásnak köszönhetően.
És ha már Rómában voltunk, úgy éltünk hát, mint a rómaiak.
Metróztunk, villamosoztunk, helyi szupermarketekben vásároltunk, kis utcákban eldugott pizzázókban falatoztunk. És természetesen megnéztük Róma legfőbb nevezetességeit a Circo Maximotól kezdve a Colosseumig.
Meghökkentünk a római autósforgalom hogyanján (látszólag full káosz, és összevisszaság, mégis remekül halad mindenki).
Megállapítottuk hogy az olasz nők az édes parfümöket szeretik, de azt nagyon: mintha mindegyikük húsvéti locsoláson esett volna át, annyira erőteljesen viselték magukon magyar orrunknak picit sok, ám elegáns illatokat.
Tudomásul vettük, hogy a római árak kábé száznyolcvan százalékkal drágábbak a budapestieknél - gondolom a fizetések is, bár dolgozni ott hétvégén nem dolgoztam, így fizetést sem kaptunk, szóval csak tipp...
Rosszat enni Rómában szinte lehetetlen: még a legkisebb, legeldugottabb olasz pizzaárus is kitűnő és friss alapanyagokkal dolgozik.
Az is tény, hogy a romantikus és idealizált elképzelésünket, miszerint olasz mammák lisztes kacsói gyúrják a pizzatésztát az éttermek konyháiban, felváltotta a valóság, azaz a kint épp kint pihenő, cigiző etióp, banghladesi, arab stb szakácsok látványa.
Bár az tagadhatatlan, hogy remek mestereik voltak.
A karácsony előtti hónap nálunk boldog bolondokháza. :-D
Az üzletben egész hónapban ajándékokkal, nyereményjátékkal készülünk vásárlóink részére.
Szóval mire elérkezik a december elseje, mi már túl vagyunk sok száz ajándék becsomagolásán, plusz sok száz karácsonyi üzenet átmasnizásán...
Ezt nem is lehet elmondani, látnod kell... :-D
Ülünk körben a nappaliban, csomagolunk, masnizunk, közben magyarázzuk a gyerekeknek, hogy nem, ez nem karácsonyi ajándék, azt az Angyalka hozza 24-én este, ez csak köszönetajándék a vásárlóinknak.
Miután az üzletben sínre tettük a karácsonyi ajándékozás projektünket, jöhet az otthonunk.
Advent előtt feldíszítjük, nagyi elkészíti az adventi koszorút, és kezdődhet az ünnepi várakozás.
Decemberben karácsonyi dalok szólnak a kocsiban, otthon, az üzletben reggel, délben, és este.
Tény, mindannyian eleresztünk egy kis megkönnyebbült sóhajt, amikor vége a karácsonynak, és eltehetjük jövőre a karácsonyi zenéinket.
December elején viszont még lelkesen hallgatjuk újra meg újra, ilyenkor még olyan jó még újra meg újra hallani ezeket a dalokat!
Aztán ünnepi várakozásban gyorsan telnek a napok, advent első, második vasárnapján is túl vagyunk mikor ezeket a sorokat írjuk...
Itt az üzletben minden nap egy csoda, sok ajándékot kiosztunk, még többet nevetünk, boldog ünnepeket kívánunk és kívánnak nekünk...
Szabadidőnkben próbáljuk összerántani a lakást, beszerezni a karácsonyi ajándékokat, megszervezni a karácsonyi menüt, programot. Mivel minden évben nálunk gyűlik össze a család, van előkészületi tennivalónk bőven...
Aztán van az a pillanat, amikor elengedünk dolgokat, például már nem is fontos, hogy a legutolsó ablak is ragyogjon a házban, elég csak ha azokat pucoljuk meg, ami szem előtt van, és a szekrényben lévő kupi is velünk köszönti majd az új esztendőt.
Van egy nagy adventi, fából készült hóemberünk, fiókokkal,amolyan adventi naptárszerűség. Oda minden napra becsempészünk egy élményt a gyerekeknek, akiknek már reggel mezítláb, oda vezet még álomittas útjuk. Ma moziba megyünk, ma bújocskázni fogunk, ma angyalfürdőt vehettek (titokban csillámport szórok a fürdővizükbe)... Ilyenek vannak benne...
Most hétvégén például mézeskalácsokat díszítünk. Ez sok sok éve közös program a barátainkkal. Átjönnek, forralt borozunk, melegszendvicset majszolunk, jókat dumálunk, és közben kidíszítünk több tepsinyi mézeskalácsot. Amiből aztán mindenki annyit visz haza, amennyit csak szeretne... Mondanom sem kell, van amikor még februárban is mézeskalácsot ropogtatunk, ha valami édességre vágyunk a gyerekekkel... :-D
Aztán a hónap második fele hamar eltelik... Persze ahogy közeledik a karácsony, annál több a zűrzavar körülöttünk, de hát hol nem... :-D
Az utolsó pillanatban esnek be a legnagyobb és legfontosabb céges rendelések, a karácsonyi narancslikőr nem úgy sikerült ahogy kellett volna, a bejgli szétrepedt, de legalább finom...
Aztán vééégre elérkezik a nagy nap, jön a család, eszünk, iszunk, beszélgetünk, társasozunk, karácsonyi filmeket nézünk, együtt vagyunk...
Utána pár nap pihenés, leltár az üzletben, közös programok a gyerekekkel...
Aztán jön a szilveszter, barátok, pezsgő, virsli, lencse, zene, tánc, éjfélkor kutyapesztra...
Az év első napján a túlélésre játszunk, másodikán karikás szemekkel nyitjuk a boltot, és már nagyon várjuk az év első hétvégéjét, amikor is megesküszünk, hogy nem, nem csinálunk semmi programot, hanem kipihenjük az év végi fáradalmainkat.
Aztán ránézünk a naptárra, és eszünkbe jut, hogy erre a hétvégére fizetett be minket az össznépi családi Angyal karácsonykor egy hajdúszoboszlói fürdőzésre...
Ami persze újfent nem a pihenésről szól, hanem arról, hogy árgus szemekkel vigyázzuk csemeténket, nehogy belefulladjanak valamelyik medencébe, vagy eltűnjenek, vagy egyszerűen csak ne fázzanak meg, ha kijöttek a vízből...
Boldog 2019-et! Az élet úgy szép ha zajlik, nem igaz? :-)
(A fotó tavalyelőtt szilveszterkor készült.)
Egy hete indult el a MintaPrint Nyomtatókellék Szaküzlet és Webáruház.
Eddig már 600+ látogatónk volt, aminek nagyon de nagyon örültünk.
Különösen azért, mert ez korántsem egy kész webáruház, gyerekcipőben jár még.
Mivel itt az üzletben 8.00-17.00 között elsősorban a bejövő vásárlók, árukipakolás, rendelésteljesítés, cégekhez való kiszállítás között lavírozunk, hazaérkezve pedig a gyerekek, főzés házimunka szentháromsága vár bennünket, így kicsiny webáruházunkra nem jut annyi időnk, mint kellene.
Igaz, Zsolt minden hajnalban, háromkor kel.
Ilyenkor mindenki az igazak álmát alussza, csendes a ház, jól tud dolgozni, koncentrálni, ekkor tud érdemlegesen foglalkozni online kis boltunkkal.
Ilyenkor tölti fel a webáruházat a termékekkel, ellenőrzi az árakat, ... stb...
A termékfotókkal még adósaid vagyunk, ám ami késik, nem múlik.
Lassan de biztosan felépül online kis üzletünk.
Tény és való, hogy foglalkozhatnánk többet is vele, ám akkor a gyerekektől, a családtól vennénk el minőségi időt, azt pedig nem szeretnénk.
Hétvégén például a webshop felé sem nézünk, ez az idő a gyerekeinké, a családunké, és a barátainké.
Közhely de igaz. Annyira rövid az élet...!
Már mi sem vagyunk húsz évesek, így nem vágyunk arra, hogy életünk csak és kizárólag munkával teljen, bármennyire is szeretjük azt, amit csinálunk.
Remélem, megérted.
És most rohanunk, csinálunk pár termékfotót, mert lelkiismeret furdalásunk támadt, hogy mennyire keveset foglalkozunk a webáruházunkkal...
Tartozunk neked egy vallomással.
Sokszor úgy érezzük, ez nem is egy nyomtatókellék szaküzlet, hanem egy kis eldugott gasztronómiai rejtekhely.
Két tintapatron között lelkesen csereberélünk bevált konyhai fortélyokat vásárlóinkkal
Gondosan csomagolt ételes dobozok érkeznek, benne finom bográcsos hús, tokánykülönlegesség, most hétvégén készült, kóstoljuk csak meg, szívesen.
Nem is olyan rég, egyik reggel a pult alatt titokban vaddisznószalámi és szarvaskolbász kóstolót tartottunk régi vásárlónkkal: Székelyföldről szereztük be ezeket a vadhúsfinomságokat.
Egy másik régi ügyfelünknek Zsolt behozott az üzletbe egy adagnyi általa készített erdélyi pacallevest, mert annyit beszélgettek már róla, hogy az ügyfelünknek muszáj volt megkóstolnia: tényleg olyan, amilyen?
És olyan is volt most, Márton napkor, hogy 3x5000 forint értékű libahús csomagot nyerhettél tőlünk, amennyiben személyesen nálunk vásároltál!
Nyugtass meg minket, hogy nem az lesz a következő lépés, hogy a patronok mellé palacsintát, somlóit, a tonerek mellé hamburgert, vagy lecsót adunk majd neked ajándékba.
Vagy ami a végstádium: a toneres dobozokban toner helyett fél mangalicasonkát találsz, a tintapatronos dobozokban kapribogyós lazactekercset, vagy ropogós kacsatöpörtyűt friss lilahagymával. :-D
Lehet, hogy éttermet kellett volna nyitnunk patronbolt helyett...?
Azt hiszem akkor a borsóleves mellé tintapatront, a malacsült mellé lézertonert szolgálnánk fel, hisz nagyon szeretjük a jelenlegi szakmánkat.
Desszertnek pedig el tudnánk képzelni egy habos, csokoládés nyomtató formatortát. Hmm...
Egyik nap például szarvasgombás toner és tintapatron volt a kínálatunk!
-Mi ez a furcsa szag vagy illat? - kérdezték aznap többen is, akik beléptek a boltunkba.
Hát mi lenne, szarvasgomba, mondjuk, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Áááá, mindennapos semmiség, hogy szarvasgomba illattal átitatódva ülünk itt az üzletben...
És persze a tonerek, tintapatronok, nyomtatók, papírok, egerek, billentyűzetek, stb... is gourmet módra illatoznak. :-D
Azonnal megmagyarázom.
Aznap reggel régi kedves vásárlóink megleptek minket egy marék friss szarvasgombával.
A szarvasgomba nagyon finom, ám nagyon erős fűszer, és bizony nem tilthatjuk meg neki, hogy ameddig itt van nálunk a MintaPrint Nyomtatókellék Szaküzletben, fogja vissza magát, és ne illatozzon.
Gondosan becsavartuk három réteg szagmentesen záró zacskóba, betette egy szagmentesen záró fedelű dobozba, rácsukta a hűtőajtót, ám így is szarvasgomba illatban úszott az egész bolt.
- A mi orrunk kezdte lassan megszokni.
- A vásárlóink egy része diszkréten visszahőkölt az ajtóban.
- Tudtuk, hogy pár napig pár napig szarvasgomba illatú nyomtatókellékekkel fogunk szolgálni... :-D
Lám, lám, zajlik a gasztroélet itt nálunk is, a Mintaprint Nyomtatókellék Szaküzletben. :-D
A novemberi hosszú hétvégét Székelyföldön töltöttük.
Ott lakik Enikő testvére, akinek egy hasonló vállalkozása van, mint a miénk. Azaz lézertonereket, és tintapatronokat forgalmaz.
Amiben az ő vállalkozása különbözik a miénktől, az az, hogy a Computer Print (ez a cég neve) sokkal de sokkal nagyobb, mint a miénk.
Hatalmas az üzlettér, eleve két munkatárs van csak arra kiképezve, hogy kiszolgálja a vásárlókat.
Mondtuk is neki, egyszer szívesen beülnék egy napra hozzá értékesíteni. Annyira kíváncsiak vagyunk, milyenek a székely vásárlók, hogyan vásárolnak. Abban teljesen biztosak vagyunk, hogy rengeteget nevetnék, hisz a székely ember messzi földön híres humorérzékéről.
Persze, ahhoz, hogy sokat nevessünk, nem is kellett semmilyen pult mellé beülnünk, hisz körülöttünk mindenki nagyon vicceseket mondott, szóval hatalmas volt a jókedv így is. :-D
A Computer Print üzlet Székelyudvarhelyen található, ha arra jársz, és pont tonert, tintapatront szeretnél vásárolni, boldogan, és szívből ajánljuk, mint testvérüzletünket.
És ha már arra jártunk, és gyönyörű időt fogtunk ki, rengeteget kirándultunk a környéken. Velünk jött a tágabb család is, így egy kisbusz, két terepjáró, és már kész is volt a családi konvoj. :-D
Felmentünk a székelyek szent hegyére, amely 1801 méterre található a tengerszint felett. Hát, volt mit felfelé menni, ráadásul nem volt mindig a legkönnyebb a terep, szóval jól megizzasztott mindannyiunkat.
Mármint azokat, akik felmentek, mert az idősebbek, akik már jártak ott nem egyszer, nem kétszer, meghagyták nekünk az élményt. Ők inkább leültek egy nagy kőre a Hargita aljában, és jóízűt beszélgettek egymással.
Mi viszont a saját és a rokongyerekekkel az élen, fújtatva, lihegve, de felclaptattunk, és a kilátás minden fáradtságunkért bőkezűen kárpótolt.
A csúcsról festői kilátás nyílt a széles Hargita-fennsíkra, a Libán-tetőre, a sziklás Gyergyói-havasokra, a Görgényi-havasokra és a Hagymás-hegységre. Ha nyugatra néztünk, ott volt az Ivó-feje, a Berszán-sarok, a Kecskevész-szikla és a háttérben szinte az egész Erdélyi-medence.
Tiszta idő volt, így déli irányban megpillantottuk a fehér sapkás Fogarasi-havasokat és a Déli-Kárpátok csaknem teljes vonulatát is.
És az a hatalmas kopjafaerdő... Állítólag havas időben a legszebb.
Egyszer neked is el kell oda menned, ha még nem voltál arra.
Már csak azért is, mert az erdélyiek messzi földön híresek vendégszeretetükről, így biztosak vagyunk abban, hogy remekül éreznéd te is ott magad...
Másnap ellátogattunk Székelyvarságra, ahol egy gyönyörű vízesés csordogál a sziklákról az erdőben megbújva. Ez a Csurgókő.
Onnan továbbhaladva egy gyönyörű kilátót is útba ejtettünk, ahonnan megcsodálhattuk, milyen nagy területen is fekszik Székelyvarság, Hargita megye legnagyobb szórványtelepülése. Utánanéztünk: pontosan 77 négyzetkilométeren, és területének több mint 602 százaléka erdő. Mindenesetre a kilátóról gyönyörű látvány tárult a szemünk elé.
A kulináris élvezetekből sem maradtunk ki, ettünk pisztrángot, bárányt, voltunk Udvarhely legjobb cukrászdájában, így jó pár kilóval súlyosabban jöttünk haza.
Legalább most egy kicsit még többek vagyunk térfogatban is. :-D
Kissé fáradtan, ám tele élményekkel tértünk haza.
A másnap emlékezetes nap volt, ekkor indult el élesben ez a webshop.
De ez már egy következő történet. :-)
Ami nem is olyan kicsi...
Van három eleven gyerekünk, akikkel szeretnénk a lehető legtöbb minőségi időt eltölteni, hisz olyan hamar felnőnek!
És velünk lakik egy csodálatos nagymama, az én anyukám, akinek rengeteget köszönhetünk, hisz sok-sok apró cseprő terhet levesz a vállunkról.
Persze, mondod, így könnyű.
És tényleg, könnyű is. Mert nem azt mondom, hogy nálunk nincs hangos szó, és ajtócsapkodás, de alapjában véve egy átlag magyar család vagyunk, akik nagyon szeretik egymást, és jól megvannak együtt.
Két kutyusunk sem maradhat ki a felsorolásból: egy hatvankilós cuki komondor és egy medveölő kis kétkilós yorki korcs. Akik a méretbeli különbségek ellenére nagyon jó cimborák, bátor házőrzők, és kellemes túrapartnerek. Meg persze Cirmit, és Picurt a cicáinkat se felejtsük el bemutatni. :-)
Ugye azt meséltük már, hogy nagyon szeretünk túrázni a gyerekekkel?
Persze ne komoly túracsapatot képzelj el erőltetett menetben, outdor órával, bivakzsákkal, félstatikus kötelekkel. Mi bakancsos, hátizsákos, a földről felvett rögtönzött sétálóbotokkal felszerelt csipetcsapat vagyunk. Nem vágtatunk, hanem andalgunk az erdőben, meg-meg állva egy-egy makk vagy gesztenyetermésért, közben csodáljuk a tájat, nagyokat szippantunk a friss levegőből, jóízűeket beszélgetve egymással és a gyerekekkel.
Szóval lehet hogy nem is a túra szót kellene itt használnom, mert minden vagyunk, csak komoly túrázók nem. :-D
Fürdőkbe is nagyon szeretünk járni, meg moziba, meg játszótérre...
Rengeteg kalandunkról szeretnénk mesélni még neked, ám most rohannunk kell a gyerekekért a suliba.
Folyt köv, ígérjük! :-D
Találkozzunk ugyanitt hamarosan!
(A fotó 2018 farsangján készült, kis családi farsangunkon. :-D)
Hogyne, persze, mesélünk mi is neked!
Hihetetlen, hogy már lassan 13 éve, hogy megnyitottuk üzletünket az Üllői úton.
Akkor még 13 évvel fiatalabbak voltunk. :-D
Mennyi minden történt azóta!
Ez az Üllői úton lévő kis, barátságos bolt a második otthonunk, a törzsvásárlóink pedig mondhatni, a tágabb családunk lett.
Többször előfordul, hogy úgy lépnek be régi vevőink az üzletbe, hogy
-Szia! Zsolt itthon van? :-D
Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk tőletek. Pl, hogy mindig, de tényleg mindig lelkesen végezzük a munkánkat, és mindig mosolygunk.
És hogyne mosolyognánk, amikor annyi jó fej vásárlónk van! És imádjuk a munkánkat!
A vevőik egymásnak adják a kilincset, és ha néha feltorlódik egy picit a sor, remek hangulatú beszélgetések, ismeretséget alakulnak ki itt a boltban vásárlóink között is.
Nem egyszer tanúi voltunk egy kedves ismerősi kapcsolat születésének.
Sok vásárlónkkal mondhatni, lassan baráti viszonyt ápolunk, sok mindent tudunk egymásról, segítő kezet nyújtunk a másiknak, ha kell, és nagyon jókat beszélgetünk.
Ugye megérted, hogy miért ódzkodtunk attól 13 éven át, hogy kilépjünk az online térben is?
Mert igen, persze, fontos a profit, a forgalom, ám nekünk a hús vér emberi kapcsolatok még ennél is fontosabbak. Lehet, hogy régimódinak tartasz most minket, ám egy életünk van, és azt szeretjük olyanná formálni nap mint nap, hogy jól érezzük magunkat benne. Ráadásul nem is szeretnénk mi nagy céggé válni. Meg szeretnénk maradni kis,családias hangulatú vállalkozásnak.
Ez egy picit önzőség is részünkről. A jóllétünkhöz, a komfortos munkavégzésünkhöz hozzátartoznak a tartalmas beszélgetések, az a sok sok mosoly, amit adunk és kapunk nap mint nap. Elvégre életünk felét itt az üzletben töltjük, szeretnénk magunkat mindig jól érezni benne. Ha nagy céggé válnánk, sok alkalmazottal, stresszel, kapkodással, akkor elvesztenénk ezt a családias hangulatot.
Arról nem is beszélve, ami a legfontosabb: csak úgy jut idő a családunkra is, ha megmaradunk kicsinek.
Nem akarunk egy plusz nullát az éves bevételünk végére annak kárára, hogy kevesebb időnk marad szeretteinkre, és stresszesek, hajszoltak leszünk a rengeteg munka miatt minden napunk végére.
Akkor hogy is tudnánk téged mosolyogva, kedvesen fogadni, nem igaz?
Vagy hogyan tudnánk a lehető leggondosabban becsomagolni neked, amit rendeltél, ha folyton rohanásban, és időszűkében lennénk?
Üzletünk attól olyan hangulatos, családias, hogy két olyan ember fogad téged, akik egymást is nagyon szeretik, ugyanakkor remekül érzik magukat a te társaságodban is.
Megpróbáljuk ezt a hangulatot, ami minket körülvesz itt, kivinni az online térben is, nem tudom, mennyire sikerül majd..
Ez most egy olyan kísérlet, amibe nem hiszem, hogy sokan belefogtak. Mármint hogy a családias, otthonos, baráti légkört belecsempésszék online boltjukba is.
Ám nekünk fontos hogy a virtuális üzletünk is kedves, meleg hely legyen, ahová szívesen térsz be te is, ha nyomtatókellékre, nyomtatóra, vagy csak egy jó szóra, mosolyra van szükséged.
Szia! Enikő és Zsolt vagyunk. Szeretettel üdvözölünk téged a virtuális otthonunkba!
Találkoztunk már az üzletben személyesen is, vagy most vagy itt először?
Foglalj helyet, ez itt a legkuckósabb, legkényelmesebb fotelünk. Kávét? Teát? Egy laza fröccsöt, vagy egy finom kézműves sört?
Erről jut eszünkbe, mármint a sörről. Nemrég voltunk egy kerti partin, ahová egyik vendég késve érkezett. A házigazdák azonnal körbevették, kérdezték, mit hozzanak, mivel kínálják?
-
Alkoholmentes sörötök van? - kérdezte a házigazdáktól a késői vendég.
-
Persze! Hogyne!
-
Na, dobjátok ki az összeset a kukába, és hozzatok nekem egy rendeset!
:-D Hát azóta is ezen nevetünk, ha eszünkbe jut!
És te hogy vagy?
Mi most a szokásosnál is boldogabban.
Annyira örülünk, hogy 13 éves offline boltunk most már virtuálisan, webáruház formájában az online világban is megnyílt!
Egy nagyon régi ígéretünket váltottuk ezzel valóra törzsvásárlóink felé.
Megrendelnél egy terméket, és személyesen szeretnéd átvenni az üzletbe? Tudni szeretnéd mennyibe kerül egy toner, mielőtt megveszed tőlünk? Most két kattintás, és elérhetőek vagyunk számodra virtuálisan akkor is, amikor a valóságban gyerekekkel kirándulunk, mesét nézünk, tágabb családdal múlatjuk az időt, vagy elmentünk ünnepelni a barátainkkal.
Igen, a termékeket, amit rendelsz tőlünk, amennyiben házhoz szállítást kérsz, továbbra is mi csomagoljuk be neked.
Mint ahogy továbbra is mi szolgálunk ki téged offline üzletünkben, az Üllői út 277/3 szám alatt, ha személyesen jössz hozzánk vásárolni.
Továbbra sem egy ismeretlen, arctalan webáruházból vásárolsz, hanem tőlünk.
Mondtuk már, hogy lassan MintaPrint Nyomtatókellék Szaküzlet 13-ik születésnapját ünnepeljük vásárlóinkkal?
Bár akik először lépnek be a boltunkba, itt, az Üllői út 277 szám alatt, mindig azt hiszik, most nyitottunk, annyira lelkesen és örömmel fogadjuk őket. :-D
És minden új vevőnk annyira de annyira csodálkozik, hogy 13 év után is ilyen töretlen lelkesedéssel tudjuk kiszolgálni vásárlóinkat.
De hát ez csak nekik újdonság, nekünk természetes. Ismered a mondást: aki nem tud mosolyogni, az ne nyisson boltot. :-D
De most hagyjuk a munkát, beszélgessünk másról.
Pl. rólad. Mesélj magadról. :-) Hallgatunk, figyelünk rád.