ÚJRA ITT A DECEMBER...
Van otthon egy nagy, fahóemberünk, tele apró kis fiókokkal.
Adventi naptár, tizenpár éve vettük egy devecseri lomivásáron ötszáz forintért.
Amikor még gyerek is csak terveinkben létezett.
Amióta a gyerekeink megszülettek, a hóember fafiókjai csodás adventi meglepetésekkel kedveskednek csemetéinknek minden adventkor.
Ehhez némi szülői segítség, illetve kis varázslat is szükségeltetik - és itt jön a csavar a történetben.
A hóember fiókjai ugyanis nem csokoládéval és nem is tárgyakkal vannak megpakolva, hanem: élményekkel.
'Sétáljunk egy nagyot az erdőben a kutyákkal!'
'Ki jön ma moziba?'
'Nézzünk meg közösen egy karácsonyi filmet!'
'Írjunk képeslapokat távol élő szeretteinknek, és küldjük el nekik!'
'Készítsünk ma karácsonyi díszeket!'
'Este illatos angyalfürdő vár rátok!'
Ehhez hasonló meglepetések várják cetlire írva, elrejtve a kis fiókokba minden reggel a fiainkat.
(És mielőtt megkérdeznéd, mi az az angyalfürdő: egy nagy kád illatos meleg víz - khm, lehet hogy idén a rezsiárak miatt most már kisebb kád meleg víz - megszórva némi, varázslatosan ragyogó csillámporral.)
Na jó, azért csokiadventinaptár is akad otthon, ám mégis a hóember az, ahová a gyerekeink első útja vezet ébredés után.
Idén újra karácsonyi díszbe borult a lakásunk, és a hóember is ott várakozik már a megszokott helyén, hogy megtöltsük fiókjait új élményekkel.
Ami mind szép és idilli, ám a gyakorlatban az előkészületek a következőképpen zajlanak: előre kinyomtatunk 30-35 féle élményt, amit elrejtünk a lakásban, és minden nap az aktuális hóember-fiókba belecsempésszük reggel azt az élményt, amiről úgy gondoljuk, lesz rá idő és kapacitás. (Mindig több élménnyel készülünk, mit ahány végül megvalósul: folyton sakkozunk, mi fér ma bele...)
Adventi reggeleken pedig leggyakrabban a következő párbeszéd hangzik el köztünk:
- Betetted a cetlit a hóemberbe?
- Azt hittem te fogod beletenni.
- Oké, de melyiket?
:-D
