Hurrá, nyaralunk! Albánia, 6. rész
Reggel hat körül indulunk el, Budapest felé, Golemből.
A forgalom még laza, hamar kint vagyunk a városból.
Az albán határ előtt, kb. 78 kilométerre megállunk egy hatalmas benzinkútnál.
Minden IS van, étterem, szupermarket, kávézó.
Tiszta, rendezett, ha korán indulsz, Golemből, Durresből, itt megreggelizhetsz, széles a kajaválaszték, fullos, kulturált hely.
Kanyargunk a hegyek között, az autópálya rendben, a táj szemet gyönyörködtető.
A forgalom, leszámítva egy-két albán szemmel természetes, magyar szemmel (utólag) vicces helyzetet (tehenek, szembebiciklizők az autópályán, kanyarban dekkoló, magát vészvillogóval láthatatlanná tévő jármű, hirtelen a semmiből eléd kanyarodó csigalassú autó, miközben te százötvennel hasítasz...
Albán határ.
Előttünk három autó.
Gyorsan halad a sor, hamar végzünk.
Amit kértek tőlünk: személyi igazolványok.
Csomagtartóra rá se néztek.
A koszovói részen a határőr csak integetett, viszlát, menjenek.
Meg sem kellett állnunk.
Befelé is csak pár autó várakozik.
Ránézünk a GPSre, nyolcszázhat kilométerre vagyunk még szeretett otthonunktól. Remek, addig is élvezzük az utazást.
Koszovó: sima pite.
Látunk tehenet autópályán, sőt ZEBRÁT is, mármint nem az állat, hanem az átkelőhely), Albániát megjártuk, úgyhogy már a szemünk se rebben.
Hihetetlen, mekkora ütemben épül Koszovó, is, szinte mindenhol új épületek, nyoma sincs a régi, nehéz időknek.
A Koszovó-Szerb határ koszovói oldalán kb 10 autó várakozik előttünk, egy sorban terelve. Döcögősen, de átjutunk kb 20 perc alatt.
Személyiket kértek csupán.
A szerbeknél duplán ellenőriznek, kétszer is elkérik a személyiket két különböző helyen, az autót külön lecsekkoltatják.
A csomagtartónkra ők sem nem kíváncsiak.
Az egész várakozás itt, 5 percünket veszi igénybe.
Befelé, kb 3-4 órányi a határ előtti sor, bő kilométer hosszan várakoznak az autók.
6 óra 23 perc tiszta menetidő vár még ránk.
Plusz egy utolsó határátkelő: a szerb-magyar.
Hol megyünk át Szerbiából Magyarországra, még nem tudjuk, folyamatosan csekkoljuk a Border Watcher-t.
Szerencsére folyamatosan van netünk, végig, egész nyaralás alatt volt, hála a Vodafone világutazós kártyájának, amelyre még indulás előtt fizettünk elő.
Elég volt az egy előfizetés: hotspottal az egész család kényelmesen profitált belőle.
Szerbiában az út első felében van egy két lassított felvételnek kikiáltott útszakasz, itt lehet kíváncsian bámészkodni kifelé az autóból.
Némi idő elteltével újra autópályán gyorsulhatunk.
A szembe forgalom sokkal sűrűbb, mi egészen jól haladunk.
Az összforgalom oda-vissza amúgy, összességében jóóóval nagyobb, mint csütörtökön volt.
Megállapítjuk, hogy a szerbek az elmúlt héten sem tanultak meg jól vezetni.
Folyamatosan, és főleg váratlanul csörtetnek ki elénk az autópályán, hátra se nézve. Az indexet sem ismerik.
A szerb autópálya kapuknál, minél inkább közeledünk a határhoz, annál hatalmasabbak a sorok visszafelé. A határ felé nincs gond.
Itt-ott befigyel egy-egy zápor, zivatar, picit lassít a tempónkon.
Hopp, utolsó, szerb- magyar határ!
A legzsúfoltabb Röszke I., na ide nem mentünk, 2-3 óra várakozási időt saccolt a Border Watcher.
Nem így a Horgos II. - Röszke II.-nél, ahogy órák óta 15 perces átkelési időt jósol a határfigyelő alkalmazás.
És valóban!
5 autó áll csak előttünk.
Egyik gyanús volt, fenntartotta a sort, így a 15 percből lesz 19 is.
Amit kértek mindkét oldalon: személyi.
A magyar határőr belenéz a csomagtartónkba futólag.
Mehetünk is.
Helló, Magyarország, jó újra itthon!
