HOGYAN NE KÖLTÖZTESS BOLTOT?

Átzuhantunk a boltköltözetés tűzkeresztségén magunk után rántva az összes létező bakifűzért. Többször költöztünk már, ám olyan helyről, ahol 15 és fél évig voltunk egyhuzamban, soha. És egyszer sem költöztettünk üzletet, boltot...

Ugye, hirtelen jött ez a lehetőség, így, mentségünkre szólva, gyakorlatilag nem tudtunk nagyon előre tervezni. Hab a tortán, hogy mind a ketten azon emberek táborát gyarapítjuk, akik előbb valósítanak meg valamit, mintsem sokáig tervezzenek. Hát ez nem mindig jó irány.

Bár az elején volt némi halvány elképzelésünk arról, hogy esetleg mégis valamilyen rendszer szerint kellene pakolni, eme gyöngén pislákoló józan eszű terv hamar tettre kész barátaim  pakoljunk-be-mindent-gyorsan lángjának hamujává lett. Mire kettőt fordultunk, szinte minden létező terv-fonalat, amibe kapaszkodhattunk volna, elveszítettünk. A polcokról a segítő, szorgos kezek által a boltban lévő termékek villámgyorsan, és minden logikát nélkülözve kerültek dobozokba, zsákokba, IKEA szatyrokba. Markos költöztetőlegények hordták ki követhetetlen iramban a bútorokat az üzletből... Fél nap, és nem ismertük rá a régi boltunkra.

Az új üzletbe már csálén vártak a régi bútorok, csak helyükre (Hol a helyük az isten szerelmére?!?!) kellett pakolni őket. És itt vesztettük el az utolsó fonalat is. Ez volt a pillanat, amikor a szíki kubikusok kóruskáromkodásleckét vehettek volna tőlünk. Majd jött a mélypont: vajon ki fogunk tudni nyitni még valaha, vagy mindent elnyelt a káosz éjfekete csillaga? (Ez pont olyan lehetetlennek tűnt, amilyen versszerűen hangzik. :-D) Aztán persze valahogy minden a helyére került és igen, mi magunk is csodálkoztunk, de ki tudtunk nyitni január 3-án minden különösebb fennakadás nélkül. Azt nem mondjuk, így, az első, új boltunkban eltöltött hét után, hogy mindent kipakoltunk, és mindennek tudjuk a helyét, mert nem. A kulisszák mögött még akad némi káosz és zűrzavar. Ám a költözés fő célja: legyen tér, és egyetlen vásárló se kelljen az ajtó előtt fagyoskodjon, mert nem fér be a boltba - nos az teljes siker!

És végül ez a lényeg, nem? A többi részletkérdés. Szép lassan kibogozzuk majd a költöztetés során keletkezett gordiuszi csomókat, és előbb utóbb minden a helyére kerül.

Néhány infó az új MintaPrint üzletről: extra közel van régi, Üllői úti boltunkhoz, gyalog kényelmes sétával 4 perc, autóval 1,5 perc.  A kispesti LIDL (nem ALDI! :-) ) mellett vagyunk közvetlenül. Parkolni lehet új boltunk előtt.

Nyitva tartásunk a régi, azaz hétfő 8.00-17.00, kedd, szerda, csütörtök, péntek pedig 8.00-16.00 óra között várunk nagy szeretettel.

• MIÉRT költöztünk?

16 éves lenne jövőre a cégünk. Már most nyurga kamasz, nem fér a bőrébe, rúgja ki a ház falát. Kinőtte a kis boltunkat. Szeretnénk újra azt a tágas nyugalmat biztosítani mindenkinek, aki betér hozzánk, mint anno volt. Már rettenetesen zavart minket az, hogy sokszor a vásárlóink a bolt előtt kellett várakozzanak, mert nem fértek be az üzletbe, annyira kevés volt a hely.

• MI FOG VÁLTOZNI a MINTAPRINTNÉL?

Minden marad a régi, a nyitva tartás, a kiszolgálás, a telefonszámok, elérhetőségek, mi ketten... Csak  a hely lesz új, a tér nagyobb, nyugodtabb, mint régi, túlzsúfolt kisboltunkban.  És persze a címünk megváltozott Üllői út 277-ről 1195, Báthory u. 1. számra.

Boltunk gyalogosan is kényelmesen megközelíthető. A Kossuth téri piacról jövet a Lidl felé a nagy kereszteződésben vagyunk, az átjáróknál, a WOKos kínai étterem mellett közvetlenül.

Fontos! Az üzletbe benyitva három LÉPCSŐFOK található, óvatosan lépj majd be az üzletbe. (Szerencsére eddig csak a költöztető srácok egyike kötött ki Attila barátunk karjaiba bútorostól, mert elszámolták a lábai a lécsőfokokat. Azóta látványosan kiírtuk: Óvatosan, lépcső következik! és hálistennek mindenki elolvassa, mielőtt benyitna az ajtón. + tervbe van véve egy korlát)

Aztán ha már beléptél, akár néptáncolni lehet, akkora itt a hely! Bár töredelmesen bevalljuk, ahogy mi táncolunk, olyan nép nincs. :-D

Ám amennyiben nyomtatókellékre, vagy egy új nyomtatóra lenne szükséged, várunk az új üzletben, a régi szeretettel!

Üdv. Enikő és Zsolt