Hurrá, nyaralunk! Albánia, 5. rész
Harsány kabócakoncert kíséri utunkat Ksamiltól végig, a Blue eye forrásig.
Reggel nyolc körül érünk a forráshoz, még nincs tömeg.
A letérő után rögtön, megállít egy zöld sapkás parkolóőr.
Kérdi, honnan jöttünk, Ukrajna? Mondjuk: Hungary.
Megszólalt magyarul:
- Kétszáz a belépő.
Leperkáljuk a 200 lek belépőt hatunknak, int, menjünk tovább, még egy kilométer. Hát volt az másfél is, sebaj.
Blue eye vendéglő előtt albán bácsi vezényli a parkolást, mutatja nekünk is, hová álljunk.
Kiszállunk, 30 métert gyalogolunk, és máris a szemünk elé tárul Albánia egyik legkülönlegesebb természeti csodája. Leírhatatlan gyönyörűség.
Miután jól kibámészkodtuk magunkat, visszabattyogunk az étteremhez kávézni, fagyizni.
Az étterem gyönyörű helyen van, szívesen üldögélnénk még itt, ám menni kell tovább, hosszú még az út előttünk.
Kifelé menet a parkolóőr kezébe nyomjuk az utolsó, otthonról idefurikázott, üveg Egri Bikavérünket: kedvességéért, olcsó belépőért, magyar szóért. Meghatódik.
A tovább vezető út keskeny, ezt leszámítva oké: szép helyeken fut a tájban, később beleereszkedik egy autóútszerűségbe. A forgalom jó, az út nagyon jó.
Egy idő után letérünk a hegyek felé, megnéznénk az Osum Canyont. Két utat is találtunk, ami oda vezetne, ám sajnos mindkettő rögös földút. Mivel kisbusszal vagyunk, nem dzsippel, némi erre arra kóválygás után elengedjük ezt a Canyon dolgot.
Majd legközelebb megnézzük. Ne akarjunk mindenáron mohó kisvukok lenni. :-)
Megállunk egy gyönyörű, sziklák között, patak mellett megbújó hangulatos helyen, kajálni. Bárányt eszünk báránnyal: isteni finom. És olcsó. Nos, már ezért az étteremért maximálisan megérte lekanyarodni a főútról!
Wttünk, ittunk, vissza hát a főútra, meg sem állunk Golemig.
A hotel ahol megszállunk, hát hogy is fogalmazzak, tipikus albán?
Itt-ott még épül, szépül belül.
A mi penthousenak nevezett apartmanunk abszolút rendben. A rengeteg lépcső sem zavar, ami felvezet idáig az épületen belül: kell egy kis mozgás. :-D
A fogadtatás kedves, még le sem parkolunk, már jön egy srác, mutatja, hol tudunk megállni, átvesz egy jó adag csomagot tőlünk, felkísér az apartmanunkba, előtte kávéval, ásványvízzel kínál.
A kilátás nem az év kilátása, ám most kifejezetten jól esik lelesni az albán forgatagra, a szemben lévő teraszokon kávézgató nénire, bácsira, a kisgyerekes családra, akik éppen gyümölcsöt majszolnak odébb, egy másik erkélyen.
Ledobjuk a cuccainkat, átvedlünk fürdőruhába, irány a tenger. A srác újfent kisérőnkül szegődik, megmutatja, hol a hotel magánstrandja - hatalmas helyen terül el, a napernyők ára benne van a szálláséban, érezzük jól magunkat.
Homokos tengerpart, kék víz, amerre csak ellátsz.
Bár is van, így gyorsan veszünk pár hideg üdítőt a gyerekeknek, pattintunk egy sört, muszáj hidratálni hosszú volt az út. :-D
Alig szusszanunk, gyerekeink sikítva rohannak ki a tengerből, valami csípi őket odabent.
Aha, valószínűszeg medúzák.
Bemegyünk, minket is kóstolgatnak.
Lesétálunk pár száz métert a patron, bemegyünk a vízbe, ott is csipegetnek rendesen.
Fürdőzőkkel tele a víz, szóval lehet, hogy kizárólag friss húsra utaznak. :-D
Mindenesetre innentől kezdve a lurkók megmakacsolják magukat, ők ebbe a vízbe itt, többé be nem teszik a lábunkat.
Úgyhogy holnap szépen kereshetünk egy másik strandot.
Másnap fürdőruha fel, és indulás egy medúza mentes Golem közeli strandra.
Hurráoptimisták vagyunk, elvégre Durresben is megúsztuk múlt héten medúzák nélkül.
És yuppiii, tényleg egtaláltuk Golem egyik legmedúzamentesebb strandját!
Persze, tudjuk: ahogy Székelyföldön nincs medvementes erdő, úgy medúza nélküli tengerek sincsenek. :-D Medúzamentes tengert keresni itt, kb olyan, mint ha székelyföldön medvementes erdőt keresnénk.:-D
Ám tény, eléggé csaláncsapkódós érzés volt összefutni megszámlálhatatlan medúzával a felkavart homoktól semmit sem látni vízben.
Mondjuk, mi, felnőttek egy raki- sör kombóval hamar túltettük volna magunkat a témán, ám a gyerekeink hajthatatlanok voltak: ők a hotel strandjának vizébe be nem mennek többé.
Szerencsére sikerült találni egy remek helyet, ahogy a vízben lubickolva nem csípett meg egyikünket sem semmi.
Golem szélén megcéloztuk azt a partszakaszt, amit a Google is ajánlott.
Elbambulva, picit előbb kanyarodtunk le, így egy helyiek által használt partszakaszon landoltunk végül.
Tetszett, maradtunk.
A strandok között, volt egy kis, családi étterem, anyuka főzött, fia felszolgált, menükártya sehol. Nos, itt ettünk eddig a legolcsóbban Albániába: hatan, borravalóval együtt 8500 forintnyi leket fizettünk úgy, hogy mindenki jól evett, ivott kedvére, finomat, sokat.
Jó kis partszakasz volt, nagyon szerettük. Fújdogált a hűs szellő, hullámzott a tenger, a gyerekek is szuper jól érezték itt magukat. És, ugye, minden szülő tudja: ahol a gyerekek jól érzik magukat, ott a felnőttek is tudnak picit lazulni, pihenni.
A hotelünkbe visszatérve zuhany, utcai ruha, indulás vacsorázni.
Úgy döntöttünk, ma nem bízzuk a véletlenre, megkérdezzük Google barátunkat, melyik a legjobb étterem a környéken.
Persze, azt tudni érdemes, hogy amit a Google ajánl, egyáltalán nem releváns, ugyanis errefelé a legtöbb (jó)étterem nincs online jelen.
(Mint ahogy a legtöbb jó szállás sem itt, Albániában)
Azért elmentünk a Google által ajánlott helyre: maximálisan rendben volt a kaja, árakkal együtt.
Visszafelé belefutottunk egy gyrososba, mely reggel 9kor nyit: mai reggelink is megoldva.
És hogy mi lesz holnap?
Semmi extra, amiről írhatnánk: evés, ivás, fürdés, újfent hedonista üzemmódban kapcsolva. :-D
Elvégre utolsó napunk, ki akarjuk élvezni az utolsó percéig.
Holnap ugyanis búcsúzunk Albániától: vár az otthoni életünk, várnak a kutyáink, cicáink, várnak szeretett ügyfeleink is, tűkön ülve. :-D
ui.
Utolsó, Golemben töltött napunkon úgy alakult, hogy ebédelni illetve vacsorázni is egy-egy olyan étterembe tértünk be, ahol már jártunk az elmúlt napokban.
Mindkét helyen TELJESEN MÁSKÉPP fogadtak minket, mint előzőleg!
Az ebédelős helyen, ahol azelőtt is burgert evett a társaságunk egy része, ezúttal DUPLA hússal hozták, ugyanazon az áron. A sült krumpli kétszer annyi volt. A grillezett halat, amit én rendeltem, akár háromszemélyes haltálként is eladhatták volna, akkora adagot szervíroztak. :-D
A másik étteremben, ahol első Golemi esténken is vacsoráztunk, most óriás mosollyal fogadtak, mint régi ismerősöket. A múltkor is szívélyesek voltak, ám ezúttal a kedvességük megtízszereződött.
Ötpercenként kérdezték, minden oké, rögtön szaladtak, ha kellett valami...
És mindent bőkezűbben mértek.
Szóval a mi tapasztalatunk, ha Albánia turistás részén kétszer mész ugyanabba az étterembe: ég és föld a két fogadtatás közötti különbség!
(Úgy, hogy a föld is oké. :-) )
